Essen szó róluk is: Pedagógusnak lenni nem meseszerű...
Úgy látom és tapasztalatom, hogy sokszor esik szó az iskolai élet kapcsán a gyermekekről,
ámde jóval kevesebb a pedagógusokról, pedig igazán megérdemlik a figyelmünket és az
odafigyelésünket.
Praxisomban úgy tapasztalom, hogy a korona vírus okozta helyzet csak tetézte a pedagógusok
lelkiállapotának romlását. Szükséges az ezzel való foglalkozás, a cselekvés. Jómagam,
mentálhigiénés szakemberként és számos módszerrel a tudástáramban arra fordítom a szakmai
életem egyik részét, hogy segítőhivatásúak (pedagógusok, szociális szférában dolgozók,
egészségügyben dolgozók, stb.) lelki-, szellemi-, mentális egészségét javítsam.
Ötödik generációs pedagógus vagyok. Két nővérem van, ők már akkor tanítottak, amikor én még
csak a tanítóképző főiskola padjait koptattam, így a családi otthonunkban, a konyhaasztal körül és
esti beszélgetések során is abban éltem és nevelkedtem, amivel egy kezdő, később pedig a már
gyakorlott pedagógus találkozik.
Tisztában kell lennünk azzal, hogy ahhoz, hogy egy pedagógus „elég jól” tudja végezni a feladatait,
szükséges, hogy ő maga is (elég) jól legyen, egészségesnek mondhassa magát. Az egészség pedig
feltételezi a mentális egészséget is, azaz a lelkiegészség állapotának elősegítését, fenntartását,
betegségek megelőzését. Sokan legyintenek ezekre a dolgokra, amíg bele nem csúsznak a burn out,
azaz a kiégés lavina-folyamatába. A mentális betegségek létezők, sűrűn előforduló problémák,
amelyek diagnosztizálhatóak és megfelelő terápiával gyógyíthatóak, de mindenképpen segíthető a
javulásuk. Ahogy Buda Béla fogalmazta (1995): „a mentálhigiéné nem csupán a pszichés
megbetegedések és magatartászavarok megelőzése, hanem a lelki egészségvédelem is, mégpedig
pozitív értelemben, mindazoknak a folyamatoknak és intézkedéseknek, tevékenységeknek
összessége, amelyek az emberi személyiséget és közösségi kapcsolatokat erősebbé, fejlettebbé,
magasabb szervezettségűvé teszik. A mentálhigiéné fogalmával kifejezhető egy-egy ország, régió,
társadalmi réteg, vagy közösség lelki egészségének állapota, de az intézményrendszer is, amely
ennek javítására hivatott.”
A pedagógusok egy sor problémával és kihívással néznek szembe munkájuk során nap, mint nap.
Ilyen a fegyelmezés, szervezés, a tananyag és a tanórák megtervezése, kiválasztani a diákoknak a
legmegfelelőbb módszereket, a diákok motiválása, értékelése, a velük és sokszor az ő családjaikkal
való kapcsolat kiépítése, de ide tartozik még a pedagógus saját beilleszkedése az iskolai rendszerbe,
a kollégák közé, illetve az intézmény helyi szokásaiba, az intézmény helyi, városi, vagy falusi
életébe. Fontos kiemelni a beilleszkedést, annak nehézségeit. A mentális egészség megtartásának
egyik legfontosabb tényezője a pozitív társas támogató közeg a kiégés elleni védekezésben, a
feszültség- és szorongásoldásban. Jó volna, ha mód volna a multi cégek „on boarding and
mentoring” szemléletének megvalósítására iskolai és közszféra szintjén is.
A pályájukat kezdő pedagógusoknál kiemelkedő ártó tényező a túlterheltség. Míg főiskolai
hallgatóként egy-egy gyakorlati tanítási órára több órát készülnek, ezt aktív, állásba kerülés után
már nem tehetik és engedhetik meg maguknak, különben az életük többi aspektusa elsorvad, de
legalábbis hátrányt szenved és a saját egészségük kárára is mehet.
A pedagógus a nevelői-tanítói folyamat során egész személyiségével hat diákjaira. No de
mégis mit jelent tehát a tanári szerep?
Mindegyikőnkben él egy minta a legkedvesebb tanárainkról, illetve olyan pedagógusokról, akik ma
is piedesztálon állnak lelkünkben és Tanár nő/úr megszólítással gondolunk rájuk. Érdekes módon
azt szoktam tapasztalni, hogy klienseim és az ismerőseim is inkább a szeretetteli szigorú, a
tananyagot élvezetesen, diákjait motiválva átadó, aztán következetesen számonkérő tanárokat
említjük és emeljük ki, mint az engedékeny, a gyermeki akaratnak meghajló pedagógusokat.
Számos szakirodalomban olvashatunk a jó tanár jellemzőiről; gondoskodó, felelősségvállaló és
felelősségteljes, alapos tudású, szívvel-lélekkel és érdeklődéssel tanító, a diákjait megismerni akaró,
igazságos, reflektív, lelkesedő, empatikus, konzekvens vezetési stílussal bíró pedagógusok, vagy a
nemkívánatos tulajdonságokról, mint például kiszámíthatatlanság, igazságtalanság, gúnyolódó,
tiszteletlen, a hatalmával visszaélő, agresszív, fölényeskedő jellemzők.
A pedagógus az első, aki felnőttként látja, hogy a gyermeket milyen hatások érik a családjában,
illetve abban a közegben, ahol ő él. Tudnia kell kezelni, mediálni konfliktusokat, segíteni
gyászfeldolgozást, vagy bántalmazott, illetve agresszív gyermek magatartását. Elsőrendű ezért,
hogy a pedagógusnak legyen valós és reális önértékelése, énképe, kapjon segítséget, támogatást,
akár szakmailag, akár emberileg kollégáitól, vezetőitől, saját ismerősi, baráti közegéből. Fontos,
hogy legyen számára egy társastámogatást jelentő védőháló.
Ha az iskolában nincs mentálhigiénés szakember, vagy iskolapszichológus, a pedagógus számára
ezek nem csak azért problémás helyzetek, mert például a gyerekek a családból eredő problémák
hatására bántalmazóvá, agresszívvé, érzelmileg éretlenné válnak és a kortárscsoportokban ez még
inkább kiütközik, hanem azért, mert a tanár ezzel a problémával magára van hagyva. Amennyiben
nem adott egy iskolában a professzionálisan képzett szakember, a lehetőség csekély a
lelkigondozásra, szupervízióra (esetmegbeszélésre), szakmai fejlesztő programok szervezésére,
egyéni, vagy kiscsoportos foglalkozásokra, mint például művészetterápiás feszültség- és
szorongásoldás, stresszkezelési módszerek tanítása, konfliktus kezelési gyakorlatok, diákok
terápiás, vagy fejlesztési tervének konzultálási lehetőségei, stb.
Az a saját tapasztalatom, hogy a pedagógusoknak ritkán van lehetőségük intézményen belül
segítséget kérni, ezért magánpraxisba kell, hogy járjanak önmaguk egészségének fejlesztése,
megtartása és fenntartása érdekében.
A kiégés (burn-out) egy lassú és hosszú folyamat. Foglalkozási deformációként, vagy
munkahelyi stresszártalomként is beszélhetünk róla. Két fő forrása van. Az egyik a túlzott
munkatempó, mint stresszreakció, a másik pedig az elégedtlenségérzés következménye. A
kiégésnek stádiumai vannak. Ha eljut valaki a folyamat utolsó stádiumáig, az már
visszafordíthatatlan állapot, ezért fontos ennek megelőzéséért mindent megtenni és figyelemmel
lenni a jelekre, hogy beavatkozhassunk, ameddig még segíthetünk.
A kiégésnek fizikai, intellektuális, szociális, pszichológiai tünetei vannak.
Fizikai tünetek lehetnek: fáradtság, kimerültség, testi megbetegedések, alvászavar, étkezési zavarok,
pszichoszomatikus zavarok, stb.
Intellektuális tünetek lehetnek például a döntéshozó képesség romlása, hiányos
információfeldolgozás, koncetrációs zavar, memória probléma, határidők be nem tartása,
gyötrelmes gondolatok a munka kapcsán, stb.
Szociális tünetei a kiégésnek a cinikus, gúnyos humor, otthoni kapcsolatokban düh levezetése, stb.
Pszichológiai és érzelmi tünetek lehetnek az alacsony önértékelés, inkompetencia érzése,
önbecsmérlés, düh, depresszió, öngyilkossági gondolatok, ami miatt fokozottan veszélyes állapot,
amelyre mindenképpen figyelnünk kell.
Freudenberger tizenkét fázisú folyamatként írja le, amelynek szakaszai: A kezdeti „Lelkesedési”
időszakban (1)bizonyítási kényszer, (2)fokozott erőfeszítés jellemző. A „Stagnáció” időszakában
(3)a saját igények elhanyagolása (magánélet elhanyagolása például), majd (4)az igények
konfliktusok elfojtása és (5)az értékrend átalakulása jellemző. A „Frusztráció” szakaszában (6)az
egyént a problémák tagadása, (7)visszahúzódás, (8)magatartásváltozás jellemzi. A végső szakaszt az
„Apátia” szakaszának nevezzük, amikor már (9)deperszonalizációs jelenségek, (10)belső üresség,
(11)depresszió, majd (12)a teljes kiégettség jellemez.
Fontos tudni, hogy a teljes kiégettség elérése előtt minden szakaszban van mód a folyamat
megállítására és visszafordítására. Fontos, hogy professzionálisan képezett szakemberekhez
forduljon, aki érzi magán a tüneteket. Ez esetben mentálhigiénés szakember, komplex művészeti
terapeuta, krízis szaktanácsadó szakpszichológus, de van, amikor már csak klinikai kezelés segít.
Minél előbb fordul szakemberhez, annál hamarabb kerül ki a kiégés igen súlyos és veszélyes
folyamatából visszafordíthatatlan veszteség nélkül.
Mentálhigiénés szakember
Komplex művészeti terapeuta
Német műveltségterületes tanító
Mediátor
Gyönk, 2021.09.12.
