2004. óta foglalkozom olyan diákokkal, akik (vagy a szüleik) úgy érzik, hogy "valami nem megy".
Most is van néhány olyan diákom, akik szeretnének "javítani". A fenti mondatok az ő szavaik.
Mit gondolok erről én, mint tanító és terapeuta, pláne mint mentálhigiénés hallgató?
Most, cikk írás közben, oldalt a menüben, adott egy-két lehetőség éppen úgy, ahogyan az életben is: "Címkék", "Ütemezés", "Állandó link", "Hely", valamint az "Opciók". Elgondolkodtató, hogy ha egy cikkhez adottak ezek a lehetőségek, akkor miért ne találhatnánk meg az életben is ezeket?
Ahogy írtam, azt mondják, hogy javítani szeretnének. Min? A jegyeiken? A saját hozzáállásukon? A tantárgy iránt érzett érzelmeiket szeretnék ki-, vagy megjavítani? A tudásukon?
Azt tapasztalom immáron 15.éve, hogy sokszor a címkék, az ütemezés és az opciók arányán és meglétén kell mindössze javítani az adott diák igénye, képességei és készségei szerint.
Volt olyan diákom, aki középiskolásként járt hozzám és vissza kellett nyúlnunk az írásban történő összeadás, kivonás, szorzás és osztás (újra-) megtanulásáig. Megtanulta. Nem használtunk címkéket, azonban új ütemet szabtunk és sok alternatív lehetőséget, opciókat kínáltam számára egy új, biztonságot adó, "megtartó" helyen, ahol tudta, hogy minden hibájával, sérülésével és minden tálentumával együtt elfogadom, azokat javára fordítom.
Bizonyosság, hogy mindannyi "fránya matekos, németes, vagy nyelvtanos" egykori diákom boldog, sikeres. Örömeik vannak és alkotnak, nyomot hagynak a Világban. Azt a nyomot, ami számukra rendeltetett. Lehet, hogy nem fedeznek fel egy újabb Thalesz-tételt, de például csodás tereket alkotnak, házakat, otthonokat alakítanak.
Fránya az a matek? Ugyanmár!
Te csak a saját utadat járd a saját tempódban, a saját opcióiddal élve.
Látod az irányt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése