Bozzay Cecilia: április 2020

Gyakran keverik a mediáció és a meditáció kifejezéseket és sokszor nem is tudják az emberek, hogy mi az a mediáció. Arra teszek cikkemben kísérletet, hogy összefoglaljam ennek a módszernek a lényegét.

Noha szívesen meditálok fűben ülve, vagy egy csodás tavat, tájat, festményt, stb. nézve, azaz elcsendesedek, visszavonulok, időt töltök el magammal, hitem szerint Istennel - imában is, a mediáció ezzel szemben egyáltalán nem ilyen belső, mint inkább kifelé irányuló, aktív folyamat: minimum két fél között zajló közvetítést jelent, ahol a mediátor a közvetítő, mint egy békítő, aki az egyezkedő tárgyalást vezeti, segíti. A módszer nagyon fontos alapeleme a titoktartás és a pártatlanság. A mediátor segít közös megegyezésre jutni olyan esetekben, amikor az ügyfelei már nem tudnak szót érteni egymással.

A mediáció (mediare lat.) szó közvetítést, békítést, egyeztetést, közbenjárást jelent.

Tranzakcióanalízis alapú mediációt tanultam, ami egy olyan módszer, amely az emberi viselkedésminták és interakciók elemzésével foglalkozik, ezzel segítve a mediátort, hogy a konfliktus okaira és a kommunikáció zavaraira rálásson.

A mediációs folyamatban éppúgy, mint például egy pszichológiai folyamatban is, szerződést kötünk, amelyben meghatározzuk a kereteket (mikor, hol, milyen gyakran és milyen hosszan találkozunk és tartunk egy-egy ülést, illetve kb. hány alkalomból áll a folyamat egy adott problémára nézve és a folyamat célját is meghatározzuk, majd rögzítjük. Tisztázzuk, hogy mediátorként titoktartási kötelezettséggel tartozom ügyfeleim iránt. A szerződés tartalmazza továbbá, hogy a mediációs költségeket melyik ügyfél fizeti és milyen módon.)

Mediálni különféle területeken lehet. Én a párkapcsolati és családi mediációra specializálódtam, életem középpontja a család és a családi békesség segítése, amennyiben erre a családtagok nyitottak. (Erről a témáról később bővebben írok.)

A mediáció folyamata

"A" ügyfél felkeres e-Mailben (bozzay.cecilia@gmail.com), amelyben nagy vonalakban leírja a problémáját, illetve azt, hogy "B" ügyféllel megegyezett-e abban, hogy mediációra jelentkezett, vagy én, már mediátoraként és a folyamat részeként vegyem fel a kapcsolatot "B" ügyféllel. (Sokszor ők ezt már egyeztették, ezért nekem már nem szükséges megkeresnem "B" ügyfelet külön.)

Először külön-külön találkozom az ügyfelekkel, hogy ők a saját perspektívájukból elmeséljék a konfliktusos helyzetet, a problémájukat.

Ekkor el tudom dönteni, hogy vállalom-e az ügyet, vagy sem.

Amennyiben vállalom, megbeszélünk egy időpontot, amelyen mindkét ügyfél egy közös idősávban meg tud jelenni.

Az első közös találkozáskor rövid bemutatkozás és ismerkedés után pár mondatban összegzem a hallottakat és a problémát két mondatban megfogalmazom.

Tisztázzuk a mediáció lényegét, a saját mediátori szerepem lényegét (pártatlanság, nem ítélkezek, nem keresem a hibást, objektivitás, nem kényszerítek, az egyezség létrehozásában segítek, titoktartási kötelezettségem van), megbeszéljük a kereteket (hol, mikor, hányszor, meddig, stb. lásd fent) és végül tisztázzuk a mediációs ülések alapszabályait.

A szerződés írásbeli rögzítése és aláírása után elkezdődik a feltáró szakasz, amikor az ügyfelek külön-külön, egymás után, megszakítás nélkül beszélhetnek, amit a mediátor jegyzetel és a végén összegez, illetve kérdez, hogy tisztázzon helyzeteket, problémákat.

A mediátor a helyzet megismerésekor lehetőségeket, alternatívákat segít keresni, találni, kiértékelni. Tisztázza, mi az, amiben egyetértenek az ügyfelek és mi az, amiben nem.

Az egyezséghez vezető úton egyetértést alakít ki a teendőkben, illetve kiemeli, rámutat, hogy mik az egyezségre váró kérdések, amelyeket táblán pontokba szed. Ezeket a pontokat sorrendbe teszik az ügyfelek közösen. A pontokat a későbbiekben részletesen tárgyalják meg az ülések alkalmával. Ha szükséges, külön-külön is tartunk ülést mindkét féllel.

Amikor a felmerült problémák mindegyikét részletesen megtárgyaltuk közösen, végül megfogalmazzuk a megállapodást, amelyet írásban rögzítünk, aláírásunkkal hitelesítünk.