Országos Gitártábor. Ilyet is csináltam.

 2008-ban, még kismamaként buzogtam az Evangélikus Egyházban és minden követ megmozgatva, szerveztem egy Országos Gitártábort.

Meghívott tanárok, oktatók, 7-8 megyéből érkeztek fiatalok különböző tudásszinttel, ám hatalmas motivációval és tanulnivágyással. 

Íme a róla írt cikk az Evangélikus Élet oldaláról: https://zope.lutheran.hu/ujsagok/evelet/archivum/2008/29/28 

Kérem, kattintson erre a szövegrészre!

Mi a művészetterápia, mire jó, miért jó, hogy hat? Előnyei a tanítókra nézve és felhasználási lehetőségei az oktatásban.

 A Pécsi Tudományegyetem Kultúratudományi, Pedagógusképzős és Vidékfejlesztési Kar pedagógus szakos hallgatói kérésére meghívást és felkérést kaptam, hogy előadást tartsak a művészetterápiáról.

Mi a művészetterápia, mire jó, miért jó, hogyan hat? Előnyei a tanítókra nézve és felhasználási lehetőségei az oktatásban címmel, 2020.12.01-én, előadásom keretében egy szakmai bemutatót osztottam meg, amelyet Dr Antalfai Márta: Alkotás és kibontakozás A Katarzisz Komplex Művészetterápia elmélete és gyakorlata című könyv alapján, az író beleegyezésével annak alapján tartottam.

A videót a link birtokában lehet megtekinteni: https://www.youtube.com/watch?v=IoNy-gd4BMc

Esetleg erre a szövegrészre kattintva is. :-) 

Bozzay Cecília, 2021.01.20.

Családi bűnbak és annak pszichológiai vonatkozásairól megjelent cikk a TEOL.hu-n

 2020. július végén a bűnbakképzés, különösen is a családban képzett bűnbak és annak pszichés vonatkozásairól kérdezett Brunner Mónika, a TEOL.hu újságírónője.

"Kedves Cecília!

Küldöm a kérdéseimet: 

A családi bűnbak, fekete bárány "szerep" milyen problémákat idéz elő a sérelmeket elszenvedő fél számára, valamint a családja számára? Miért lesz valaki egy családban bűnbak? Mi idézheti ezt elő, és hogyan lehet ebből a problémakörből kijutni a dráma összes "résztvevő"-jének? 

Milyen képzést tart ezzel kapcsolatban, hogyan kell ezt elképzelni? 

Milyen tanácsai vannak azoknak, akiket nem fogad el a családjuk? Hogyan tudnak úrrá lenni akár a sértéseken, a megalázásokon, egyáltalán, van-e valamilyen módszer, hogy egymaguk tudjanak uralni egy-egy ilyen helyzetet? Mi a megfelelő hozzáállás? Hogyan tudnak "felkelni a padlóról"? 

Ki ismerhet magára, mint családi bűnbak? Milyen sértéseket vágnak a családi bűnbak fejéhez, hogyan állnak hozzá, milyen "élményei", tapasztalatai lehetnek? 

Egyáltalán: meg lehet-e találnia a sérelmeket elszenvedő félnek a helyét a családban, és ha igen, hogyan és mennyi idő múlva? Van-e olyan eset, amikor inkább a családtól különválás van a segítségére? 

Milyen esetekkel találkozott eddigi pályája során? Van -e olyan eset, amelyről szívesen beszámolna, tudva, hogy tanulságos eset, és ezzel másoknak is a segítségére lehet? 

Előre is köszönöm a válaszokat. 

Üdvözlettel: Brunner Mónika újságíró - Tolnai Népújság"

„A családi bűnbak, fekete bárány "szerep" milyen problémákat idéz elő a sérelmeket elszenvedő fél számára, valamint a családja számára? Miért lesz valaki egy családban bűnbak? Mi idézheti ezt elő, és hogyan lehet ebből a problémakörből kijutni a dráma összes "résztvevő"-jének? (B.M.)

Vannak jól, egészségesen működő és vannak diszfunkcionálisan, nem megfelelően működő családok. Ez utóbbiban a családtagok nem tudják, hogy érzéseiket hogyan oldják meg, mit kezdjenek egy-egy negatív életeseménnyel, nem tanultak meg érzéseikkel azonosulni, önmagukkal, vagy másokkal szemben őszintének lenni, hitegetik egymást. Rossz érzéseik valamilyen más módon fejeződnek ki, például bűnbakot képeznek maguk között. Minden családban vannak szerepek az „anya, apa, gyerekek” szerepein kívül is. Ilyenek például egy diszfunkcionális családban: a Hős, a Bűnbak, az Elveszett gyermek, vagy a Bohóc. Játszmák zajlanak, amelyek nem tudatosak, akár generációról generációra átörökítettek. Egészen addig működnek így, ameddig ezt a folyamatot valaki meg nem szakítja azzal, hogy észleli családja, vagy önmaga diszfunkcionális működését és tesz azért, hogy változzék, fejlődjék. Tudomásul kell vennünk, nekünk, család és párkapcsolati mediátoroknak, művészetterapeutáknak, hogy amikor egy ember, vagy egy pár felkeres, akkor nem csak azt a személyt, vagy párt kell fejlesztenünk, hanem az ő társas kapcsolatait is, illetve azt, ahogyan ő a társas kapcsolataiban jelen van, legyen ez akár a párkapcsolata, akár a gyerekével való viselkedése, a kollégáival való (együtt-)működése, vagy a bővebb családja és közte lévő viszonyulás.

"Milyen képzést tart ezzel kapcsolatban, hogyan kell ezt elképzelni?" (B.M.)

A változás a probléma észlelésén, tudatosulásán túl, szakember bevonásával önismereti terápiás folyamattal kezdődik. Az önismeret segíti az önbecsülés és az önértékelés

helyreállását, a személyiség önmagával való harmónizálódását. Én magam mentálhigiénés szemléletű családi, vagy párkapcsolati mediáció során többféle módszert alkalmazok, amelyek klienseimet az önismeretre segítik. Ezek a módszerek mind igazoltak, tudományosan alátámasztott módszerek, amelyet csakis szakvégzettséggel végezhetünk.

Amikor a kliens érzékeli a problémáját és úgy dönt, hogy változtatni szeretne, ír egy bejelentkező emailt, amelyben ír önmagáról, családi állapotáról, életkoráról, végzettségeiről és arról a belső konfliktusról, amihez a segítségemet kéri. Jó és hasznos, ha a problémát kifejti, így átlátom, hogy kompetens vagyok-e a problémájának

megoldásában. Én egészséges (nem pszichiátriai eredetű problémával rendelkező) klienseket fogadok, akik a már megjelent testi tüneteinek okát lelki eredetűnek vélve, vagy családi, párkapcsolati vitáikban, vagy életútelakadásaikban, keresik az útjukat, megoldásokat. Ilyen életútelakadás a párválasztás problémái, az életkezdési,- életközépi krízisek, vagy éppen az üres fészek-szindróma. Tinédzser-szülő, anyós/após-meny/vej, sógorok közt kialakult konfliktusok rendezésében szokták segítségemet kérni.

Annál jobb és egyszerűbb a mediáció(közvetítés, békéltetés), minél előbb jelentkeznek és kezdjük el. Sok lépcsőfok vezet odáig, amikor azt kell kimondanunk, hogy ez a vita nem rendezhető, de mindenkinek az az érdeke, hogy minél előbb békés családban élhessen. Biztonságos, szeretetteli otthonából indulhasson el és érkezhessen meg nap, mint nap.

"Milyen tanácsai vannak azoknak, akiket nem fogad el a családjuk? Hogyan tudnak úrrá lenni akár a sértéseken, a megalázásokon, egyáltalán, van-e valamilyen módszer, hogy egymaguk tudjanak uralni egy-egy ilyen helyzetet? Mi a megfelelő hozzáállás? Hogyan tudnak "felkelni a padlóról"?" (B.M.)

A leghasznosabb, ha valaki érzékeli, hogy valami nincs rendjén vele és a családjában, vele és a kapcsolataiban, ha szakember segítségét kéri. Nem kell tűrni a bántalmazást akkor sem, ha az szóbeli, lélekre ható és noha konkrétan kék foltok nem látszanak a testünkön, de azzal a tétellel soha nem hagyok vitatkozni senkit, miszerint „a lélek a legérzékenyebb, legsérülékenyebb szervünk.” Amikor valaki észleli ezeket a folyamatokat, vagy akár már pszichoszomatikus tünetek jelentkeznek, amire nincs organikus magyarázat és érzi belülről, hogy ez a tünet lelki eredetű (sokszor ma már az orvosaink is jelzik), elköteleződik a fejlődés és a változás mellett. Nem egyszerű, nem fájdalommentes és igen lassú folyamat ez a változás. Azt is ki kell mondani, hogy nagy belső, lelki munkát igényel olyan viselkedésváltozásokat újraszervezni a személy életében, amelyeket már sokadik generációként örökölt. De van megoldás! Ha valaki változni, változtatni szeretne és valóban megáll a döntése mellett, akkor korrigálódhat az élete, kapcsolatai, kapcsolódásai: önmagával, a természettel, a családjával, a szűkebb és tágabb társadalmi környezetével.

Nincs egy módszer, nincs egy megoldókulcs. Azért tanultam és képeztem magam ilyen sokoldalúan, sokrétűen és alaposan, hogy minél inkább egyénre szabottan, az elsajátított módszereket egymással kreatívan és szakmailag megfelelően ötvözve tudjak segíteni klienseimen.

"Ki ismerhet magára, mint családi bűnbak? Milyen sértéseket vágnak a családi bűnbak fejéhez, hogyan állnak hozzá, milyen "élményei", tapasztalatai lehetnek?" (B.M.)

A bűnbakképzés egy sajátos működés, amely nem csak családban, hanem akár kortárscsoportokban, iskolákban, akár munkahelyen, kollégák közt is kialakulhat. A legfőbb jellemzője, hogy a személyt körülvevő tagok nem tudnak mit kezdeni saját feszültségeikkel, ezért, ahogy az Mózes 3. könyvének 16. fejezetében le van írva részletesen, úgy bánnak a személlyel is. „Rádobálják” belső feszültségeiket az adott személyre, majd addig-addig történik ez, ameddig azt a „pusztába” kergetik. Szimbolikusan kell ezeket a szavakat érteni, épp úgy, mint maga a bűnbak kifejezést is. Fontos, hogy megkülönböztessük az áldozatot a bűnbaktól. Az áldozatot ugyanis „megölik”, míg a bűnbakot csak „elkergetik”. A bűnbak még akár vissza is térhet, sőt van, hogy a játszmák során visszahívják őt, amikor már annyi a feszültség a családban/munkaközösségben, hogy az egykori tagok, kollégák nem tudnak azzal mit kezdeni.

Tudni kell azt is, hogy a bűnbak maga vonzza be ezt a szerepet, viselkedést. Ezen tudunk változtatni a művészetterápia segítségével, ami olyan, a mélyből, a tudatalattiból felbugyogó, feldolgozásra érett és -váró emlékeket, élményeket segít előhozni, amelyekhez a Bűnbakká vált személy pszichéje elég erős. 

Művészetterápiával nem lehet ártani, ugyanis csakis az az emlék jön fel a felszínre, ami gyógyulni akar, amire készen áll az ember. Fontos újra és újra kihangsúlyozni, hogy a művészetterápia semmiféle előképzettséget, művészeti tudást nem igényel. Az alkotás folyamata már önmagában gyógyító hatású. Sok kliensem egyszer csak el kezd varrni, kötni, vagy horgolni, amely például a női személyiségfejlődésnek egy fontos fordulata.

"Egyáltalán: meg lehet-e találnia a sérelmeket elszenvedő félnek a helyét a családban, és ha igen, hogyan és mennyi idő múlva? Van-e olyan eset, amikor inkább a családtól különválás van a segítségére?" (B.M.)

Mindenkinek van helye és szerepe a saját családjában. Lehet, hogy a Bűnbak azt a döntést hozza meg egy idő után, hogy annyi sérelem, bántalmazás érte őt, valamint annyira romboló számára egy kapcsolat, hogy „neki már az ajtót sem kell kinyitnia” ott, ahol ez megtörtént vele. Ez is egy változás, de hosszú folyamat és nagyon nehéz döntés áll mögötte. Az, akinek az a természetes, hogy őt bántják, nem tudatosan, csak egyszerűen ő a Testvér, aki miatt történnek a rossz dolgok, aki miatt feszültek a felnőttek, vagy az a Gyermek/Testvér, akit nem vártak, „csak jött” és minden sorsbéli nehézség okozója az ő megfoganása volt családjukban. Egyszer csak azonban másoktól a szeretetet és az önmagáért való elfogadást megtapasztalva megállítja őket az élet és változtatásra készteti. Van, aki becsukja maga mögött az ajtót („kikergették őt a pusztába”), van aki még nehezebb utat találva magának megváltoztatja önmaga szerepét, eleinte egyszerűen jelzi családja, vagy társai körében, hogy mit érez, amikor bűnbakként bánnak vele, amely reakciót vált ki azokból, így a környezet is elkezd másként működni.

"Milyen esetekkel találkozott eddigi pályája során? Van -e olyan eset, amelyről szívesen beszámolna, tudva, hogy tanulságos eset, és ezzel másoknak is a segítségére lehet?” (B.M.)

Több ilyen esetem is volt már, de mivel ezek akár élethosszig tartó tanulási folyamatok, mindegyik folyamatosan változik és fejlődik.

Az egyik kirívó esetem az volt, amikor egy kliensem meggyőződve és alátámasztva férje családjától és saját családjának minden biztatása ellenére úgy érezte, hogy ő semmire sem alkalmas, rossz feleség, rossz anya, a nőiség szégyene, a hobbijai semmire sem valók, a férje családja folyamatosan degradálta minden cselekedetét. Az anyós és a sógornő akár sapka volt rajta, akár nem, gyűlölte, de jószerivel csak szépen csendesen, maguk között. A művészetterápiás folyamat során kiderült, hogy kliensem férjének

családjában generációról generációra öröklődött a menyeken a Bűnbak szerep. Sok döntést meghozott kliensem és még többet a férje. Ma már teljesen másként működnek külön-külön és együtt is a férj családjával szemben.

Bozzay Cecília

2020.07.27."

Ebből az írásból végül ez a cikk született, amelyre kattintva a TEOL.hu oldalon elolvashatja azt Ön is.

Házassági, vagyonjogi szerződés lelki hatásainak témában adott szakmai válaszaim Brunner Mónika, a TEOL.hu újságírónőjének kérdéseire.

 2020. július elején A házassági, vagyonjogi szerződésről, annak pszichés hatásairól kérdezett Brunner Mónika a TEOL.hu újságírója. 

A kérdéseire adott válaszaimat olvashatják itt:

"Kedves Bozzay Cecília!

Ahogy megbeszéltük, küldöm a kérdéseimet: 

Milyen hasonlóságok, különbségek vannak a külföldi házassági problémák, és a magyarországi házassági válságok között? Egy-egy válás esetén mennyit számítanak az anyagiak, a család, és benne a felek anyagi helyzete? Például a felvett közös hitelek ki tudják -e békíteni a párt? 

A mediációk során szóba kerülnek-e, hogy a válás miatti vagyonmegosztás során mi az, amit meg kell osztani, és mi az, amit nem? Mi minősül magánvagyonnak, és mi az, amit ketté kell osztani?

Mindent átgondolva, a házasulandóknak érdemes-e házassági szerződést kötni? 

A lelki dolgokat tekintve, meg kell-e ismerni a házas feleknek egymást? Mettől meddig érdeme a házaspároknak egymás benső lelki életébe betekinteni? Előfordult-e olyan esete, amikor például hosszú évtizedekig hazugságokban él a házaspár egyik tagja, míg környezete ezzel tisztában van? 

Mennyire befolyásolja a baráti, ismerősi környezet a házasságot? Tehát, ha nem fogadják el a férjet, vagy a feleséget, ha esetleg egyikük szeretőjét tartják a férjnek, feleségnek, ezt hogy lehet feltárni egy-egy mediáció során? 

Előre is köszönöm a válaszokat. 

Üdvözlettel: 

Brunner Mónika 

újságíró - Tolnai Népújság"

"Kedves Mónika,

    A kérdései három nagy témát ölelnek fel, amelyek közül az egyik jogi, a másik válási mediációs, a harmadik pedig komoly pszichopatológiás helyzetet, családi dinamikát tár elénk.

...

„A válás jogi kategória, a család pedig érzelmi-ügyünk.

Amikor egy pár beadja a válókeresetet, akkor átkereteződnek a helyzetek és a szerepek: férjből, feleségből és a gyermekükből alperes, felperes és kiskorú válik és épp úgy kell döntést hozni a mosógép, vagy például a szekrények tulajdonlásáról, elhelyezéséről, mint a gyermek láthatásáról (birtok), vagy a felügyeleti jogáról (tulajdon). Vannak olyan esetek, amikor több rossz döntés közül ez a kevésbé rossz és aki ebbe a folyamatba belecsúszik, az mindenképpen rosszul jön ki belőle, tele sérülésekkel, rosszabb anyagi helyzettel, megtört életúttal. Ha már azonban belekeveredtünk, mégis hogy jöhetünk ki belőle „jól”?

Ahogy az előző cikkben is írtam, a házasság-fogalom két különböző pszichológiai minőséget jelent. Az egyik a párkapcsolat, amely válás esetén párkapcsolati szakítást, eltávolodást jelent, de ez nem lehet teljes szakítás, hiszen a gondoskodás és a megélhetés miatt továbbra is együttműködnek a régi pár tagjai. A másik aspektus a szülőség, ami pedig örök és soha fel nem bontható. Ezen okok miatt rendszeresen érintkeznek a pár tagjai, amely érintkezések gyakran nehéz érzelmi töltöttséggel bírnak. Párkapcsolati, vagy családi mediációk alkalmain ezeken az érzéseken tudunk változtatni, javítani azáltal, hogy egyezség születik konfliktusos kérdésekben, amely a bíróság előtt is alapot jelentenek a tárgyalás során, valamint segítjük megérteni a kliensek álláspontjait és azt közvetíteni a másik fél felé. A kommunikációjukat segítjük, illetve ha igénylik, régi, fel nem dolgozott konfliktusaikat oldjuk, gyógyítjuk.

Házassági, vagyonjogi szerződésről:

A szerelmes pár életében, akik körül minden „rózsaszín és csicsergős”, többnyire nem merül fel a válás gondolata, hacsak nem az egyikük szülei, vagy egyikük korábbi rossz tapasztalata rá nem nyomja bélyegét a jelen boldogságára.

A szerződés egyik alapja, hogy abban kötnek egyezséget, hogy semmi másra nem tart igényt az egyik, csak arra, amit a másik önként odaad neki. Ez akár bizalomerősítő hatású is lehet.

A másik oldal egy negatív aspektus, ami mintegy jövőbe helyezett időkapszula működik. Egy olyan bomba, amire ha csak rá gondolunk is, robban és az egész családi rendszert a pokolba küldi.

Abban az esetben, amikor a szülők vetik fel gyermekük házasságkötése előtt a szerződéskötés kérdését, felmerül, hogy miért nem bízik meg a szülő saját gyermeke döntésében és kapcsolatában.

Abban az esetben, ha egy korábbi kapcsolat kezdődik újra és a régi problémákat feldolgozva ugyan, de tanulva a múlt sérüléseiből szeretné egyik fél megíratni a házassági, vagyoni szerződést, akkor az a kapcsolat pozitív értelemben vett, bizalomerősítő újradefiniálását jelentheti.

Minden esetre elmondható a tapasztalataim alapján, ahogy a gyermekek sérülnek egy szakítás során, éppúgy sérülnek a pár tagjai is, emiatt újra kihangsúlyozom, hogy ha érzik a szikrát magukban a másik iránt, gondolják át újra a helyzetüket és adjanak egymásnak még egy esélyt a gyógyulásra, a párkapcsolati fejlődésükre és kérjék szakember segítségét. Van megoldás, hogy minden rendben menjen. „Öleld meg és szeresd!”

Bozzay Cecília

 2020.07.07."

A végeredmény, a közzétett cikket  erre a szövegrészre kattintva olvashatják el a TEOL.hu oldalra irányítva.

Válni, vagy megdolgozni egy működő, jó házasságért. Teol.hu cikk: Szenvedélybetegség, hűtlenség és erőszak a leggyakoribb okok" címmel

 2020. júniusában válaszoltam családi és párkapcsolati mediátorként Brunner Mónika TEOL.hu újságírónő kérdéseire. 

A kész cikk a bejegyzés végén lévő linkre kattintva olvasható. 

Ám előtte a kérdések és a válaszok teljes egészében, íme:

„Kedves Cecília!

Szeretnék érdeklődni a tapasztalatairól a válásokkal kapcsolatban: általában miért akarnak elválni egymástól a házasfelek, melyikük kezdeményezi a válást. Mikor nem érdemes már egyben tartani a házasságot, mikortól érdemes válni? A válási folyamatot mivel lehet segíteni? Előre is köszönöm!

Üdvözlettel:  Brunner Mónika"

"Kedves Mónika,

sorban megválaszolom a kérdéseit:

1.) „tapasztalatairól a válásokkal kapcsolatban” (B.M.)

Alapvetően családi és párkapcsolati mediációval foglalkozom, amely folyamatban az együtt maradás, a párkapcsolati konfliktusok, krízisek (fordulópontok) megoldása a cél, de van az a helyzet, amikor az a legjobb eredménye a mediációnak, ha meghozza a pár a döntést, miszerint elválnak. Ezt is sikeres mediációnak tartjuk szakemberként, hiszen döntés és megoldás születik megoldási szándék, egy újabb tanulási és megismerési folyamat révén.

2.) „ általában miért akarnak elválni egymástól a házasfelek”? (B.M.)

Szoktam mondani, hogy ahány pár, annyiféle eset, hiszen mi magunk, emberek is különbözőek vagyunk, különféle családokból származunk és ezeknek az összeillesztésekor, összecsiszolódáskor keletkeznek sérülések, konfliktusok. Statisztikák szerint Magyarországon a leggyakoribb okok közé a szenvedélybetegség, a bántalmazás, a hűtlenség, a kibékíthetetlen ellentétek sorolhatóak, mint oki tényezők, míg Európában és az USÁ-ban a gyengédség hiánya, elhidegülés, hűtlenség, kommunikációs problémák, kibékíthetetlen ellentétek, szenvedélybetegség, bántalmazás szerepelnek a leggyakoribb okok között. (A sorrend évről évre változik.) 

    Fontos hozzátennem, hogy míg az 1900-as évek elejéről már találunk adatot a válásokról, évi ezres nagyságrendben, majd a világháborúk idején ez a szám megháromszorozódott, a világválság idején csökkent, majd a '80-as évek végéig 20-30ezer válást tartottak nyilván évente (KSH adatai szerint). Közel ötven év után (2014-es adatok szerint) azonban ez a tendencia megváltozott: a válások száma csökkent, míg a házasuló kedv nőtt. Míg korábban fiatalabb korban házasodtak és a harmincas éveikben váltak, ma már később házasodnak és később, a negyvenes éveik végén járók válnak az esetek 40%-ában.

Érdekes adat még, hogy az azonos iskolai végzettségű szinttel rendelkezők válnak gyakrabban, az esetek majdnem 50%-ában. Azoknak az eseteknek a száma 20%-kal csökkent, ahol a férjnek magasabb a végzettsége, ámde azoknál nőtt, ahol a feleség magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik.

3. „melyikük kezdeményezi a válást”? (B. M.)

A felperes... mondhatnám viccesen-komolyan...

Az kezdeményezi a válást, aki a kapcsolatában lévő diffúz, állandósult konfliktusos, feszült helyzetet nem tudja tovább viselni és ez a rengeteg negatív érzelem, a visszautasítottság élménye, az elveszettség élménye, amelyek a saját egykori negatív élményekkel dúsulnak, ezen a módon csap át dühbe és haragba. Ezen a ponton be lehet avatkozni és változtatni lehet. Ha a düh megjelenik, az már jó jel a szakember számára, ugyanis ott elkezdődik valamiféle feszültségoldás, ventiláció. Kimondódnak fájdalmak, érzelmek. Ezzel már lehet kezdeni valamit. Itt jön az a krízisbeli fordulópont, amikor a pár tagjainak útja vezethet a válás felé vagy a megértett, egymást elfogadó, megbocsátó, egymást megismerni akaró, „gyógyuló” társkapcsolat felé.

Az a tapasztalat, hogy az elvált pár tagjai évekkel a válásuk kimondása, annak feldolgozása és az összes konfliktusuk feldolgozása után, azt mondják, ha visszamehetnének az időben, újra átgondolnák a helyzetüket és adnának még egy esélyt önmaguknak, a változtatásnak, a párkapcsolatból társkapcsolattá fejlődés lehetőségének.

4. "Mikor nem érdemes már egyben tartani a házasságot, mikortól érdemes válni?" (B.M.)

Érdemes változtatni, de ez nem a válást jelenti első sorban. Sőt! Azt gondolom, hogy a fizikai, vagy a verbális bántalmazás, illetve a szenvedélybetegség jelenléte egy családban az az eset, amikor a legkomolyabban el kell gondolkodni, el kell köteleződni olyan pszichoterapeutával végzett családterápiás tanulási folyamat mellett, amely az egész család elköteleződését megkívánja.

Amennyiben ez a változtatási és tanulási szándék nincs meg a pár és a család tagjaiban, akkor sajnos egyértelmű út vezet a szétválás felé. Meg kell jegyezzem azonban, hogy a házasságot fel lehet bontani, amivel a házaspár különválik, de a szülőpárt nem. Ők mindörökre szülei lesznek gyermekeiknek, ami összeköti őket. A szülők felelősséggel tartoznak gyermekeik felé, hogy mit ültetnek beléjük.

Függ külön-külön a pár tagjainak belső, saját személyiségükön belül történő folyamataitól, élményektől, emlékektől. Azaz, hogy külön-külön mit hoznak magukkal a származási családjukból, milyen élményeket, emlékeket, tapasztalatokat, működésmódokat, valamint mit éltek át a jelen kapcsolata előtti, előző kapcsolataiban és mit a jelenlegi kapcsolatban.

Függ a pár tagjai közti interakcióktól, azok minőségétől. Kifejezik-e, ki tudják-e fejezni érzéseiket, vágyaikat, gondolataikat, stb. Mernek-e, tudnak-e egymás felé fordulni? Elérhetőek-e egymás számára érzelmileg is? Meg tudnak-e bízni egymásban?

És végül, de nem utolsó sorban a párt körülvevő környezeti-társadalmi befolyásoló tényezőktől is függ, azaz le tudtak-e válni a szüleikről érzelmileg (is) és készek-e arra, hogy együtt döntéseket meghozva, kialakítsák saját életüket, saját működési módjukat ötvözve kettejük tapasztalataiból, szándékaiból és aztán ezek mellett a döntések mellett kiállnak-e a szűkebb és tágabb környezetükkel szemben, legyen az akár a származási családjuk, akár a barátaik, vagy olyan társadalmi kapcsolataik, ahol ők megfordulnak, akikkel kapcsolatban vannak.

5.) „A válási folyamatot mivel lehet segíteni?”

Ha a pár tagjai egyértelműen meghozták a döntést, hogy el szeretnének válni, fontos hogy egy korrekt kapcsolat tudjon kialakulni és megmaradni köztük, hogy a válási folyamat, mint pereskedési folyamat könnyebben lezajlódjon, aztán a válási folyamat, mint érzelmi-, gyászfolyamat mind a pár tagjaiban, mind a gyermekeikben könnyebben menjen végbe. A válás utáni helyzet nagy kérdései, hogy konszolidáció, vagy pathologizálódás alakul-e ki.

Azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes és az a felelősségteljes viselkedés, ha szakember mediátor, vagy terapeuta segítségét kérik a pár tagjai, hogy önmaguk és ha vannak gyerekeik, akkor az ő egészségük és jövőjük, leendő családalapításuk érdekében kérjék szakember segítségét. 

 Bozzay Cecília, 2020.06.23."

A végeredmény, a kész cikk erre a szövegrészre kattintva olvasható a TEOL.hu oldalán.

TEOL.hu Szakmai cikk családi mediációról megcsalás témában. "A nagy kérdés: Megbocsátható a megcsalás?"

 Az első telefonon adott szakmai interjúm, amelyet a TEOL.hu, a Tolnai Népújság újságírónőjének, Brunner Mónikának adtam. 

Az ő írását javítottam, egészítettem ki és íme, ez volt a nyers cikk:

"Szakmai tapasztalatok és tanulmányok alapján tízből kilenc pár megbocsátja egymásnak a hűtlenséget, mondta lapunknak Bozzay Cecília családi és párkapcsolati mediátor, mentálhigiénés szakember-jelölt, komplex művészeti terapeuta, német műveltségterületes tanító.

Tolna megye 

Évek óta foglalkozik párkapcsolati és családi mediációval, azaz a felek közti konfliktusban békítő közvetítéssel Bozzay Cecília. Elmondta, hogy a családi életben előforduló kríziseket, konfliktusokat, akár az oly gyakran előforduló megcsalásos eseteket az általa elsajátított módszerekkel gyorsan és költséghatékonyan lehet orvosolni.
– Az emberben alapvetően van jelen, hogy szeretne együtt maradni a társával, szeretne szeretetteli, elfogadó családban élni, és ez az egyik alap, amire lehet építeni. A házasság, illetve a családi kötelék, sokat jelent a mediációs folyamatban. Ha megjelent egy harmadik Fél, és a párkapcsolat tagjaiból „megcsaló” és „megcsalt” lesz, mégis alapvetően ők még mindig „férj” és „feleség”. Segíteni lehet -és kell- őket abban, hogy meg tudjon gyógyulni a sérült kapcsolat – mondta lapunknak Bozzay Cecília.
Tapasztalata és tanulmányok szerint átlagosan tízből kilenc pár megbocsátja egymásnak a hűtlenséget, és a kapcsolatukra munkát fordítva képesek továbbhaladni közös útjukon.
 – A segítő beszélgetés egyik kulcsa a felek közti kommunikáció figyelése, elemzése. Első rendű feladatom, hogy azt „felnőtt-felnőtt” kommunikációra emeljük és tartsuk. Egyenrangúak a párkapcsolatukban, így a kommunikációjukban is azok legyenek. Van, hogy mediáció, vagy művészeti terápiás folyamatok, segítő beszélgetések során kiderül, a hozott konfliktus mögött generációról generációra öröklött, továbbvitt problémák húzódnak. Gyógyítani és megszakítani lehetséges ezeket, de ehhez új megoldási módokat kell tanulni, ami nem könnyű feladat – tette hozzá.
Tizenkét és fél éve tanul Bozzay Cecília egyetemeken és főiskolákon az ország legkitűnőbb szakembereitől, hogy élethivatásában szakmailag ő maga is a legjobbak között lehessen. A férje evangélikus lelkész, és ahogy elmondta, őmellette lehetősége volt arra, hogy szolgálatát segítve és bővítve különféle csoportokat vezessen, mindeközben fejlődhessen a mediáció és a különféle terápiás módszerek területén.

keret
Bozzay Cecília mindenkit, aki úgy érzi, hogy önmagában nem képes családtagjaival megoldani a konfliktusait, arra biztat, merjenek belevágni az életre szóló és hatalmas feladatba, a mediációba, a művészeti terápiába. Ha a felek esetleg attól félnek, hogy a társuk nem őszinte, vagy akár félrevezető lenne, akkor jó ha tudják, hogy az alkotásokban megjelenő szimbólumok értelmezése során nincs sok lehetőség félrebeszélésre. A Bozzay Cecília által elsajátított módszerek; a Katarzis komplex művészeti terápia, a kincskereső meseterápia, a zeneterápia, az irodalom- és költészetterápia, a tranzakcióanalízis alapú mediáció és a családi, párkapcsolati mediáció, illetve az érzelem fókuszú terápia megtapasztalása mind komoly tudományos alapon nyugvó, bizonyított módszerek. Mediátorként és művészeti terapeutaként is mindkét félnek együtt és külön is, titoktartással tartozik. Hangsúlyozta, a mediációs folyamat lényege a harmonikus, békés és egymást elfogadó családi légkör kialakításán kívül, a kedvezőbb költségekkel járó aspektus, mint mondjuk egy pereskedés esetében."

A TEOL.hu oldalon erre a szövegrészre kattintva olvasható a végeredmény.